Az emberekhez hasonlóan a kutyák is szenvedhetnek epilepsziától, és a betegség által okozott tipikus rohamoktól. Ha rohamok gyakran fordulnak elő, az epilepszia gyakran jelentős terhet jelent a kutyák és azok tulajdonosai számára.
Attól függően, hogy milyen súlyosak a rohamok és milyen gyakran fordulnak elő, a szükséges kezelés eltérő lehet. Az alábbiakban elmagyarázzuk a kutya epilepszia okait, a betegség tüneteit és a kezelés lehetőségeit.
Az epilepszia krónikus idegi rendellenesség. Ha kutyája epilepsziában szenved, az agyában lévő neuronokban ingerületvezetési rendellenesség van, amely többek között rohamokat, valamint a mozgás és viselkedés zavarát okozza.
Az epilepszia kutyáknál kétféle formában fordulhat elő, és különböző okai lehetnek. Különbséget kell tenni a kutyák idiopátiás és tüneti epilepsziája között.
Az idiopátiás vagy primer epilepszia különösen elterjedt kutyákban. Ennek okát nem lehet meghatározni a betegség ezen formájával. A kutya agyában nincs rendellenesség, különben a négylábú barátja egészségesnek tűnik két roham között.
Elvileg minden kutyánál kialakulhat idiopátiás epilepszia. Vannak azonban olyan fajták, amelyeknél fokozott a kockázata, és az epilepsziának ez a formája gyakori.
Az idiopátiával ellentétben a kutyák tüneti epilepsziáját egy másik betegség okozza. Ebben az esetben az epilepsziás rohamok elvileg inkább egy korábbi betegség mellékhatásai.
Az epilepszia mind kis, mind nagy rohamokat okozhat kutyájánál. A közelgő rohamot általában a viselkedés problémái jelzik. Az epilepsziában szenvedő kutya nyugtalan, szorongó vagy különösen ragaszkodó. Ezt az állapotot aurának hívják.
Egy kis roham a test egyetlen részére korlátozódik, és például összehúzódó lábhoz vezethet. Ezenkívül egy ilyen részleges roham szorongást és furcsa viselkedést válthat ki a kutyájában, mint például ok nélkül ugatás vagy nemlétező legyek utáni kapkodás.
Másfelől egy általános vagy nagy roham a test egészében rángást és görcsöket okoz. A görcsök mellett az ilyen rohamok során kutyájának az arc és a végtagok is összehúzódnak. Ezenkívül a súlyos roham túlzott nyálképződést, valamint a széklet és a vizelet ellenőrizetlen ürítését okozhatja.
Az állat kómás állapotban van az epilepsziás roham ideje alatt. A szeme forog, és ideiglenesen nem reagál. Néhány másodperc múlva azonban elmúlhat az epilepsziás roham, mely néhány percig vagy akár néhány óráig is tarthat. A roham végeztével a kutya kezdetben zavartnak és kimerültnek tűnik.
A kutyák epilepsziájának diagnosztizálására gyakran számos vizsgálat szükséges. Mivel mielőtt az állatorvos diagnosztizálhatja az idiopátiás epilepsziát, először ki kell zárnia az egyéb okokat, amelyek tüneti epilepsziát válthatnak ki. Ezen túlmenően a rohamok lehetséges okai lehetnek például veszettség vagy tetanusz.
A kutyáknál az epilepszia diagnosztizálásában alkalmazott szokásos módszerek közé tartozik a röntgen- és az MRI-vizsgálat, a vérvizsgálat, az EEG vagy az agyfolyadék vizsgálata.
Ha kutyája másodlagos (tüneti) epilepsziában szenved, akkor kezelni kell a felelős betegséget. Primer (idiopátiás) epilepsziában a kezelés célja az agy idegsejtjeinek túlzott túlterhelésének csökkentése és ezáltal a rohamok megelőzése.
A kutyák primer epilepsziáját úgynevezett anti-epileptikumokkal kezelik. Az egyik legismertebb gyógyszer ezen a területen a fenobarbitál. Általában két és három hétig tart a kívánt fenobarbitál szint elérése a vérben a kívánt hatás eléréséhez.
Ezen idő alatt a kutyáján végzett gyógyszeres kezelés olyan mellékhatásokat okozhat, mint a lassúság és fáradtság, valamint fokozódik a szomjúság és az étvágy. Ezek a tünetek azonban általában néhány nap múlva elmúlnak.
Ideális esetben a fenobarbitál adása miatt a rohamok ritkábbak és rövidebbek. Ha azonban nincs javulás, az állatorvos kombinálja a fenobarbitált más epilepsziás szerekkel, például kálium-bromiddal.
Mivel az anti-epileptikumokat pontosan kell adagolni, rendszeres ellenőrzésekre van szükség, amelyek során az állatorvos ellenőrzi kutya vérértékeit.
Ha epilepsziában szenvedő kutyája akut rohamot szenved, akkor megfelelő gyógyszeres kezelés enyhítheti. Ebből a célból az állatorvos rendszerint felírja a nyugtató diazepámot, amelyet kúp formájában lehet beadni a görcsös négylábú barátnak.
Az akut epilepsziás rohamok során különösen fontos, hogy tartsa távol kutyáját attól, ami sérülést okozhat. Különböző vélemények vannak arról a kérdésről, hogy a négylábú barátot simogatni kell-e rohama során.
Néhány kutya esetében a kapcsolat a gazdával segíti őket gyorsabban megnyugodni. A legjobb módszer óvatosan kipróbálni a kutyájának viselkedését, mivel azonban előfordulhat, hogy kutyája akaratlanul megharapja, ezért legyen óvatos.
Az, hogy a kutya epilepsziás kezelése sikeres-e, számos tényezőtől függ. Tüneti epilepszia esetén a legfontosabb az, hogy kezelhető-e a rohamokhoz vezető betegség.
Ha azonban kutyája idiopátiás epilepsziában szenved, minél hamarabb diagnosztizálják és elindul a kezelés, annál nagyobb az esélye a tünetek enyhítésének. Mivel minél gyakrabban vannak kutyájának rohamai, annál több idegsejt vesz részt a következő rohamban. Ennek eredményeként az epilepsziás rohamok egyre súlyosbodnak és rövidebb időközönként fordulnak elő.
A kutyák primer epilepsziáját egész életen át kell kezelni. A terápiás intézkedések célja a rohamok gyakoriságának és súlyosságának csökkentése. Bizonyos esetekben ez nagyon jól működik. Néhány érintett kutyánál viszont az epilepsziás szerekkel, például a fenobarbitállal végzett kezelés sajnos nem mutatott figyelemre méltó javulást.